2013. november 11., hétfő

12. fejezet

Amber szemszöge
Fapofával ültem le a szabadon maradt helyre, ami - mekkora meglepetés - Zayn mellett volt. Szintén fapofával kezdtem el bámulni a tv-t. Nem vagyok egy félős alak, sok horrort láttam már, de mikor megláttam, ezek az idióták mit raktak be, magamhoz húztam a legelső kezem ügyébe eső tárgyat, ami Zayn keze volt, és a szemem elé raktam.
- Mi van? - pillantott rám Liam.
- Nem akarom ezt nézni - mondtam. Mikor meghallottam az első sikolyt, szorosabban nyomtam a szememre a fiú karját.
- Miért? Ez csak egy film.
- Nem, ez nem csak egy film. Ez A barlang. Még kiskoromban megnéztem anyuékkal - persze ők azt hitték, alszok -, és utána nagyjából két hétig minden este rémálmaim voltak, de a durvább fajtából.
- Ja, az durva volt - helyeselt Mia, aki nem hiszem, hogy nagyon figyelt, szerintem sokkal inkább érdekelte az őt ölelő Louis.
- Amber, kicsit finomabban. Nem érzem a karomat - rántotta el a kezét Zayn, és megrázta. Huppsz, kicsit elzsibbadhatott.
- Akkor egy ajánlat - állt fel a helyéről Harry, és kivette a DVD-t. - Nézünk ehelyett egy gyengébb horrort, cserébe ti itt alszotok.
Miával összenéztünk. Szerintem a sötétben egyikünk se ment volna haza szívesen egyedül, úgyhogy vonakodva bár, de belementünk. A következő film az Átok volt. Harry azt mondta, ez lightosabb lesz. Aha, én meg Barack Obama és egy strucc gyereke vagyok. Mindegy, a film biztos jó volt, ugyanis nagyjából a felénél lehunytam a szemeimet, és elaludtam.

Reggel arra ébredtem, hogy a nyakam iszonyatosan zsibbad. Pislogtam párat, amíg megszoktam a világosságot, majd felültem. A földön feküdtem, fejem Zayn ölében, aki ülve aludt, és horkolt, mint egy téli álmot alvó medve. A kanapét elfoglalta Mia és Louis - milyen kényelmesek egyesek -, Harry és Niall pedig egy-egy fotelban ülve aludtak. Liamet sehol nem láttam.
Mindenféle óvatosság nélkül lelöktem a derekamról Malik agyontetovált kezét, és felálltam. Egyszer csak hangokat hallottam az egyik irányból. Mint később rájöttem, a hang Liamtől származott, aki a konyhában sütögetett, és közben énekelt, ha jól hallottam, Pitbull Give Me Everything-jét.
- Khm... - köszörültem meg a torkom, mire Liam ijedtében felugrott, és kis híján eldobta a kezében levő serpenyőt.
- A szívbajt hoztad rám - kapott a szívéhez. - Legközelebb ne ilyen halkan osonkodj, ha megkérhetlek - sóhajtott, és folytatta a reggelikészítést. - A többiek? - érdeklődött.
- Alszanak - válaszoltam. - Pontosan mi is történt az este? - kérdeztem, ugyanis nem igazán emlékeztem semmire.
- Játszottunk, megittunk pár felest, aztán filmeztünk - világosított fel. - Keltsd fel a többieket, mindjárt tíz óra. Addig befejezem a reggelit.
Bólintottam, és visszamentem a nappaliba. Legelőször felébresztettem Niallt és Harryt, aztán nagy nehezen Zaynt, majd a gerlepárt is sikerült működőképessé tenni. Miután mindannyian kellően felébredtek, leültünk a konyhaasztalhoz, és megreggeliztünk. Liam nagyon finom tojásrántottát készített nekünk, nem néztem volna ki belőle, hogy ilyen jó szakács. A reggeli alatt végig csendben voltunk. Nem sokkal később valaki csengetett. Harry rögtön felkelt, hogy megnézze, ki az.
- Nem szeretnék zavarni - hallottam meg az egyre közeledő, ismerős hangot. Miával ijedten összenéztünk. Mi lesz, ha Bob meglát minket? Szerintem mikor megpillantja a testvérkéje két kicsike lányát kócos hajjal, elkenődött sminkkel, épphogy érezhető alkoholszaggal, előző napi gyűrődött ruhákban, öt fiatal srác házában, akik el vannak tiltva mindenféle bulitól és csajoktól egy ideje, nem az lesz az első gondolata, hogy filmeztünk. - Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem láttátok-e a lányokat? Tegnap este óta nem találom őket sehol.
- Milyen lányokat? - próbálta Hazza tettetni a hülyét.
- Miát és Am... - Bob beért a konyhába, és igencsak meglepődött.
- Helló, Bob bácsi! - köszöntünk mind a hatan egyszerre, szélesen vigyorogva.
- Mi a...? - bámult tátott szájjal.
- Kérsz reggelit? - érdeklődött Liam. - Készítek neked is szívesen.
- Lányok, hazafelé! - szólt higgadtan, pontosan ezért ijesztően. Gyorsan befaltuk a reggelit, megköszöntük a fiúknak, hogy nem dobtak ki minket, és fülünket - farkunkat behúzva mentünk Bob után.
Mikor beértünk a házunkba, bácsikánk leültetett minket Mia ágyára, ő pedig előttünk járkált fel - alá.
- Nem hiszem el - dünnyögte. - Nem hiszem el! Az apátok úgy engedett el titeket, hogy vigyázok rátok. Élvezetessé akartuk tenni az utolsó gimis nyaratokat, de nem ennyire! Ha az apátok ezt meg tudja... Istenem, azt ígértem neki, szűzen viszem haza a két kislányát, mit fog tenni, ha erre rájön? - bámulta a mennyezetet segélykérően. Próbáltuk türtőztetni magunkat, de nem sikerült, pofátlanul kiröhögtük.
- Bob, nem történt semmi - mondta Mia. - Elmentünk a fiúkhoz, Ami odaadta Zaynnek az óvszert, játszottunk, közben kicsit ittunk, filmeztünk egyet, aztán bealudtunk.
- Mit csináltatok?! És mit adott Amber kinek?! - kiáltotta két oktávval magasabb hangon.
- Mia... - sziszegtem. - Semmi, hagyjuk - legyintettem. - A lényeg, hogy nem történt semmi. Amíg férjhez nem megyek, nem is fog senkivel.
- Ha férjhez mész - nyújtotta ki a nyelvét Mia, mire megforgattam a szemem.
Miután nagy nehezen meggyőztük Bob-ot, hajlandó volt magunkra hagyni minket. Az első dolgom volt, hogy lezuhanyozzak, és átöltözzek, aztán bementem a szobámba, és ledőltem egy kicsit.

1 megjegyzés:

  1. nagyon jó siess a kövivel!!Remélem Amber és Zayn összejönnek..benézel hozzám??
    http://louisandlindsay.blogspot.hu/
    http://owoa-directioner.blogspot.hu/

    VálaszTörlés