2013. október 18., péntek

11. Fejezet

Sziasztok! Megjöttem a következő résszel, egy kicsit sokára, de azért remélem tetszeni fog.
Jó olvasást! xx

*Mia szemszöge*

-Ahj, - sóhajtottam - már megint este van.
- Tudom, de készülj, mert elkésünk.
- Amiii, nem akarok - nyivákoltam. - Tudod itt vagyunk már egy ideje, de még semmi izgalmas nem történt. Bár számodra izgalmas lehet, annál a sok könyvnél minden izgalmasabb - tettem hozzá.
- Ezt még megbánod, most sértetted meg a könyveimet - hozzámvágott egy párnát
- Áucs, ez most fájt - dörzsölgettem azt a részt amit eltalált.

- Ne, nyolc óra múlt egy perccel, kopogj gyorsan, hátha nem veszik észre, hogy egy percet késtünk - mondtam önelégülten.
Amber egy percet sem vesztegetve kopogott, Zayn nyitott ajtót.
- Amber, micsoda meglepetés. Elhoztad? - utalt a lila zacsira amit tegnap a zsebébe csempészett.
- El, de van mire felhúznod?
Zayn mérgesen nézett, mintha egy kicsit kivörösödött volna az arca. Én már a hasamat fogtam a nevetéstől. Igen, ez az én testvérem.
Kikerültük Zaynt, majd a kanapé felé vettük az irányt. Lehuppantam Harry mellé.
- Szia Cica! - karolta át  a vállam.
- Harry - néztem felé - szerintem menj ki a wc-re, mert... khm... ágaskodik a kis Harry.
- Tudod ezen segíthetünk, arra van a szobám - suttogta fülembe.
- Ott van Louis, menjen ő a szobádba.
- Hova megyek én? - kapta fel tekintetét telefonja képernyőjéről.
- Sehova - vágta rá Hazz.
- Unatkozom - nyöszörgött a szöszi.
Nem tudom, hogy tud unatkozni, amióta ittvagyunk azóta eszik, két perc sem telt el az utolsó tál spagettije óta.
- Játszunk valamit - csillant fel Louis szeme.
- Jó - vágta rá mindenki, kivéve Ambert.
- Játszunk én még sosemet - adta az ötletet Liam.
- Az milyen? - értetlenkedett Amber.
- Hát körbemegyünk, mindenki mond valami olyant amit még sosem csinált, aki már igen az iszik - ismertette a szabályokat Niall.
- De én még kiskorú vagyok nem ihatok.
- Amber - meresztett rá bociszemeket Zayn - kérlek. Egy pohárba nem fogsz belehalni.
Nem tartottam jó ötletnek ezt a játékosdit, valaki úgy is meg fog sértődni.
Harry megérkezett a konyhából két üveg Jack Daniels-el.
- Akkor kezdjük is - vágódott le mellém. - Zayn kezdi.
- Okés - gonoszan Amberre sandított - Nekem még sosem... csúsztattak a farzsebembe óvszert.
Amber szemei szikrákat szórtak, de meghúzta a poharat.
Ajaj. Ez nem lesz így jó, ezt most konkrétan arról fog szólni, hogy leitatjuk egymást, de jól van, legyen.
- Én még sosem... - rágta szája sarkát a mellettem ülő Harry - voltam fiúval.
Mindenki ránk nézett, még én sem...
- Most mi van, mit néztek? - értetlenkedtem.
- Na, nem isztok? - mi jelentőségteljesen halgattunk és a földet tanulmányoztuk. - Csak nem?!
- A kis szende szüzek! - röhögött hasát fogva Lou.
- Ezt még visszakapjátok - sziszegtem összeszorított fogaim közül. - Én jövök - szakítottam félbe röhögésüket. - Én még sosem ültem be a kisgyerekekhez színezni.
Louis meghúzta a poharát.
- Én még sosem... - kezdte Amber.
- Szerintem hagyjuk ezt, mielőtt mindenki részeg lesz - vágtam közbe
- De... Én még nem is voltam! - hisztizett Niall.
- Üvegezzünk! - kiáltott fel Zayn
- Nem! - vágtuk rá egyszerre Amberrel.
- Akkor nézzünk filmet - javasolta Liam.
Míg a fiúk választottak addig mi kimentünk a konyhába pattogatott kukoricát csinálni.
- Rossz ötlet volt belemenni a játékba, éreztem. Most gondolj bele, milyen jót röhöghetnek a hátunk mögött?! -hajtotta le fejét, barna haja arcába hullott.
- Mi is jókat röhögünk rajtuk. Nyugi. Amúgy is mióta számít a véleményük? - vigasztaltam
A mikró pittyegésbe kezdett, megnyomtam rajta az open gomboz, kivágódott ajtaja, az egész konyhát vajas pattogatott kukorica szag lepte el. Épp kiléptünk volna a konyhából, kitettem a kezem Ami elé, sutyorgást hallottam.
- Zayn, igazán leálhatnál már, Ami-nek is vannak érzelmei. Ha pedig szereted, nem így kell kifejezni. - oktatta ki Liam
Vártunk egy kicsit, majd kiléptünk a konyhából négy nagy tál pattogatott kukoricával. Ezuttal Louis és Niall közé ültem le. Ambernek már csak Zayn mellett maradt hely.
Valami horrort tettek be. Nem igazán csípem a  horror filmeket, félek rajtuk, de utána, amikok egyedül vagyok a szobámban este, na akkor még jobban félek.
Addig minden rendben is volt amíg az a szőke hajú hülye csaj be nem ment a sötét szobába. Szó szerint beleépültem a kanapéba, rettentően féltem, Louis magához húzott, jólesett közelsége.

1 megjegyzés: