Amber szemszöge
Nagyot nyeltem, és pár másodpercig még néztem a csukott ajtót, aztán eszembe jutott, miért is vagyok itt. Elsőnek bezártam az ajtót, és eltettem a farzsebembe a kulcsot, biztos, ami biztos alapon nehogy meglógjon.
Körbenéztem: tipikus fiúszoba volt. A nagy rumli közepén megtaláltam az ágyat. Elég volt egy pillantás, hogy lássam, nem fogok alá beférni. Francba - gondoltam.
Halkan beosontam a fürdőbe. Zayn zuhanyozott, és még biztosan csinált valami mást is, mivel... Khm... Hallottam egy - két nyögésszerű hangot. Megengedtem magamnak egy halk kuncogást, és gyorsan összeszedtem a kikészített ruhákat.
Letettem őket a székre, és az ágyra pillantottam. Márpedig ez a hülye tárgy nem fog rajtam kifogni!
Megpróbáltam bemászni alá, de nem sikerült. Először. Aztán addig erőszakoskodtam, amíg sikerült bemásznom. Csakhogy onnan nem lehetett fényképezni rendesen. Na, akkor kimásztam.
- Hol vannak a ruháim?! - hallottam meg egy dühös kiáltást. Ajjaj, Morcos Malik végzett.
Rejtekhelyet kezdtem keresni, de nem találtam. Nyílt az ajtó, és Zayn lépett ki rajta. A padlót figyelte, ezért nem vett észre.
- Várjunk Csak. Ha az én lábaim itt vannak - és a sajátjaira mutatott - akkor azok ott kié? - és az enyémekre pillantott, majd felnézett. - Te mit keresel itt?
Szólásra nyitottam a számat, de nem jött ki hang a torkomon. Csak álltam ott, mint egy hülye, és bámultam az Ádámkosztümös Zaynt, kezében egy lila kis zacskóval. Biztosan kiesett a gatyájából, és nem vettem észre. Nem tudom, miért, de nem tudtam levenni róla a tekintetemet.
Aztán eszembe jutott, miért is jöttem. Gyorsan kattintottam kettőt a géppel, mielőtt Zayn észbe kaphatott volna, és az ajtóhoz rohantam. Lenyomtam a kilincset, és akkor eszméltem rá, hogy a kulcs a farzsebemben van.
Nem volt időm előkeresni, mivel Zayn egy határozott mozdulattal maga felé fordított, és a falnak nyomott.
- Még egyszer megkérdezem. Mi a fenét csinálsz itt? - kérdezte, arca vészesen közel volt az enyémhez.
- Közöd? - nyögtem ki nagy nehezen. Ugyanis a tudat, hogy meztelen, igencsak zavarba hozott.
- Szerintem van. Elvégre ez az én szobám. Elloptad a ruháimat, kilestél, és le is fényképeztél.
- És nem jutunk ki, mert zárva az ajtód - tettem hozzá.
- Mi van?
- Bezártam.
- És hol a kulcs?
- Nem mondom meg - húztam gonosz mosolyra a szám.
Még jobban szorított. Fájdalomtűrő ember vagyok, így nem igazán kottyant meg.
- Biztos vagy te abban, hogy nem mondod el? - vonta fel szemöldökét, és elvigyorodott.
- Biztos - bólintottam határozottan.
Csak hümmögött. Mire észbe kaptam, már azt éreztem, hogy ajkai nyakamat kóstolgatják, és haladnak egyre feljebb. Akaratlanul is egy apró nyögés szaladt ki a számon, mikor megszívta a fülem mögötti érzékeny pontot.
- Hol a kulcs, Amber? - suttogta a fülembe, és ismét áttért a nyakamra.
- A farzsebemben - feleltem. Mégiscsak sikerült neki.
- Jó kislány - nyomott egy puszit a számra. Kezét levezette a fenekemre, kivette a kulcsot, és egy darabig még kotorászott a zsebemben. Büszkén mutatta fel a kulcsot.
- És most a fényképezőt - nyújtotta felém a kezét.
- Nem.
- Rendben. De akkor ez nálam marad - mutatta fel diadalittas mosollyal a mobilomat. Oh, a fenébe, azt vehette ki.
- Add azt vissza! - kiáltottam dühösen.
- Majd, ha odaadod azt, ami nekem kell. Valamit valamiért.
- Arra várhatsz - vontam vállat. - Úgyse tudod a kódját.
Hátrált néhány lépést, és a telefont kezdte el tanulmányozni.
- Szerintem nem túl ötletes jelszó az, hogy „szeretlekMia” - röhögött két perccel később, hatalmas vigyorral. - Lássuk csak, mik vannak... - kezdte el nézegetni a mappáimat.
Hagytam, hadd nézegesse, úgy sincs olyan, amit nem láthat. Nem figyelt, ezért gyorsan kikaptam kezéből a kulcsot és a telefont is. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és elkezdtem lefelé futni. Hallottam, hogy rohan utánam. Hátrapillantottam, és pontosan úgy is tett, szerencsére volt rajta egy bokszer.
- Menj arrébb! - kiáltottam Harrynek, aki pont az utamban állt. Csak bambán nézett rám, így a földre döntöttem. - Nem szállnál le rólam? - érdeklődtem.
- Élvezem a helyzetet - vigyorgott.
- Lefelé, Styles - rántotta le rólam Zayn Hazzát.
- Mia! - kiáltottam egyet testvéremnek, aki szerencsére meghallotta azt. Zayn eközben hátulról lefogott, és megpróbálta elvenni tőlem a gépet.
Mia megjelent az ajtóban. Felmutattam a gépet, és felé dobtam, mivel nem volt nagy távolság közöttünk, ezért elkapta.
- Louis! Kapd el Miát! - mondta Zayn a kék szeműnek, aki időközben szintén feltűnt az ajtóban.
- Miért pont én?
- Akkor nem pont Louis, hanem valaki kapja el Miát! - javította ki magát.
Harry sietett a testvérem után, de nem ment sokra vele.
- Elfutott - jött vissza lihegve.
- Francba - fogta a fejét két kezével Zayn, megfeledkezve rólam, így én is el tudtam futni. Még hallottam, hogy utánam kiabálja: - Amit a zsebedben találsz, arra következő látogatásodkor még szükség lehet!
Mia azokon a képeken nevetett, amiket csináltam, mikor hazaértem. Kifújtam magam, aztán eszembe jutott, mit mondott Zayn utoljára. Kíváncsian nyúltam bele a zsebembe, ugyanis fogalmam sem volt, mit dughatott bele Zayn, mikor kilopta a mobilomat.
- Ez nem igaz - ráztam meg a fejem.
Mia még jobban elkezdett nevetni, mikor meglátta kezembe a lila csomagocskát. Vele együtt nevettem, mit tudtam tenni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése