7. fejezet

Sziasztok! Itt is lennék a fejezettel, egy kis késéssel, sajnálom de előbb nem tudtam jelentkezni. Sajnos egyel kevesebb feliratkozónk van, de remélem, ez nem marad így soká. Lehetne egy kérésem? A fejezet végén hagynátok valami 'nyomot' magatok után?Jó olvasást!! xx.

Mia szemszöge

Még játszottunk pár hülye játékot. Nekem Zayn egyre unszimpatikusabb lett, de nem ítélkezek, még csak pár órája ismerem „őméltóságát”. Hajnali négy körül járhatott, de mi még mindig játszottunk. Igazság szerint csak azért játszottunk velük, hogy lefoglaljuk őket, és, hogy kifárasszuk őket, legalább holnap éjjel majd aludni fognak. Remélhetőleg.

Olyat játszottunk, hogy körbe kellett ülni, középre tettek egy üveget, valaki pörgetett, és akinél megállt, annak kellett magáról mondania valami hülye tényt.

- Ezt melyik hülye találta ki? - böktem oldalba a mellettem helyet foglaló Louist.

- Én - válaszolta mérgesen.

- Bocsi.

- Na, gyerekek akkor kezdjük! - ült a körbe Harry. - Én pörgetek.

Harry pörgetett, na vajon kinél állt meg? Naná, hogy Zayn-nél.

- Oké Zayn. Mondj magadról egy hülye tényt - ismertette teendőiről Harry.

- Liam-et választanám a rabszolgámnak - mondta komolyan.

Mindenki hangos röhögésben tört ki. Zayn pörgetett, Louis-nál állt meg.

- Én vagyok Superman. Jaj, ezt nem szabadott volna elárulnom - tettette a kétségbeesettet.

- Hülye - morogtam az orrom alatt, de nem elég halkan, mert Louis meghallotta.

Nem reagált rá semmit, csak az éjszaka hátralevő részében levegőnek nézett. Úgy csináltam, mintha észre sem venném.

Rám mutatott az üveg.

- Felelsz vagy mersz Mia? - kérdezte gonoszan Louis.

- De, hát nem is felelsz vagy merszezünk - értetlenkedtem.

- Már igen - vigyorgott kárörvendően.

Kék íriszeiben dühöt és haragot láttam.

Bevallom, már nagyon megbántam azt a kis beszólást, de ha Louis ezt akarja, akkor legyen.

- Merek - vigyorogtam rá magabiztosan.

- Oké. Akkor vetkőzz le, fuss oda a tóhoz és ugorj bele egy fejest - vigyorgott.

- Te normális vagy? - fordult dühösen Amber Louis felé.

- Hagyd - legyintettem.

- Nem Mia, ezt nem kell végigcsinálnod - próbált lebeszélni. 

- Igen Mia, nem kell, de akkor le kell venned egy ruhadarabodat. Csak én mondom meg, hogy mit, szóval vagy megcsinálod, vagy leveszed a pólód - vigyorgott kárörvendően Louis.

Odamentem Louis-hoz, felpofoztam és elindultam kifelé az ajtón.

- Menj a francba, te szemét! - mondtam Louis-nak, mielőtt kiléptem az ajtón.

Valahogy éreztem, hogy rosszul fog elsülni ez az egész játékosdi. Nem bírtam tovább visszatartani a könnyeimet, nem is érdekelt, engedtem had folyjon. Már mindegy, nem érdekelt, ki mit gondolhat rólam, hogy hajnali négykor sírva futok a házam felé. Nagyon megbántott Louis, általában magasról teszek az ilyen hülyékre, de ez más volt. Ha mondjuk Liam találja ki a feladatot simán levettem volna a felsőm, mivel volt rajtam melltartó és úgy olyan mintha bikiniben lennék, de valahogy Louis-tól többet vártam. Odaértem a házunkig, vadul kotorásztam a zsebemben, de csak egy hajgumit és egy csomag rágót találtam, a kulcsot sehol.

- Nagyszerű - motyogtam magamban.

Leültem a lépcsőre és vártam Ambert, de nem jött. Pechemre még a telefonom is otthagytam a villában, pedig én oda nem megyek az biztos. Felálltam, a végtagjaim elzsibbadtak a várakozásban. Úgy döntöttem megkeresem Adam-et, Bob-nak nem merném elmondani, mert mi az éjjeli őrök vagyunk, nem az a feladatunk, hogy játsszunk. Adam keresésére indultam, sehol sem találtam. Végül berontottam a főépületi lányvécébe, mivel a saját házunkba nem tudok bemenni, nekem, pedig sürgősen dolgom van a wc-n. Valaki volt a wc-ben, kopogtam, de senki sem válaszolt, így benyitottam és khm... Adam volt benn.

- Ööö... Bocsi. Ha végeztél beszélhetnénk? - kérdeztem fojtott hangon, már nagyon fojtogatott a kitörni készülő röhögő görcsöm.

Bólintott egyet és becsukta az ajtót. Öt perc múlva végre kibattyogott a vécéből. 

- Pillanat - bestartoltam a vécébe, de bár ne tettem volna. Bent rémes szag fogadott. Azt hittem, összeesem a büdösbe.

- Adam! - léptem ki kicsit dühösen a mellékhelységből - Nem tudnád használni a férfi wc-t?!

- Nem. Miről szeretnél beszélni? - kíváncsiskodott.

- Hát, szóval kérhetnék egy szívességet? 

- Az attól függ - mondta lányosan.

- Nincs pótkulcsod a házunkhoz? - féltem, hogy nemleges válasz fogok kapni.

- Tudod csajszi, Adam-nek mindenhova van kulcsa - félelmetes volt, hogy harmadik személyben beszél magáról.

Visszaindultunk a házhoz. Adam kinyitotta az ajtót, megígértem, hogy majd valamelyik nap megbeszéljük a táborozó fiúk arcberendezését. Hálásan mosolyogtam rá és intettem egyet, majd becsuktam az ajtót. Fáradt voltam. Bedőltem az ágyba, hamar elnyomott az álom. Furcsa álmom volt.

Ott álltam egy szakadék szélén, jött Louis és Zayn kedvesen mosolyogva. Louis közelebb lépett egy puszit nyomott az arcomra és belelökött a szakadékba.

- Neee! Louis! - sikítoztam.

- Nyugi! Nincs semmi baj, csak álmodtad az egészet! - nyugtatott Amber.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem zavarodottan.

- Tudod, már hat óra elmúlt - magyarázta.

- De akkor több, mint, tizenkét órát aludtam. 

A tizenkét óra alvásnak köszönhetően nem voltam fáradt, de amikor tükör elé keveredtem, húha... A szemfestékem lefolyt, a szemeim pirosak voltak és be voltak dagadva a sírástól. Gyorsan rendbe szedtem magam, olyan vastag „vakolatot” tettem, hogy senki sem mondaná meg, hogy sírtam.

- Menjünk el enni, már biztos éhes vagy - anyáskodott Amber.

- Ez ellen nincs kivetni valóm - vigyorogtam.