8. fejezet

Sziasztok! Sajnálom a majdnem két hét kimaradást, de most megjöttem egy új design-nal, és az új résszel. A fejléc nekem azért nem tetszik, mert India és Zayn picit furin érnek össze, de mindegy, most már ilyen marad. Lehet, hogy "enyhén" kék, ezért bocsi. Nagyon szépen köszönjük a két díjat, már folyamatban van a kérdések és válaszok írása, nemsokára kitesszük őket. Remélem, tetszeni fog ez a rész is, jó olvasást! xx :D

Amber szemszöge

Mindannyian pislogva bámultunk abba az irányba, amerre Mia elviharzott.

- Te idióta! - kiáltottam Louisra. - Hogy kérhetted, hogy ugorjon a tóba?! - indultam meg felé.

- Nyugodj le, Puffogi, volt választása - ragadta meg Zayn a karom erősen, mielőtt elértem volna Tomlinsont. Szikrázó tekintettel fordultam felé.

- Te engem ne hívj így! És engedj el! - próbáltam meg kiszabadulni.

- Mert, ha nem, mi lesz? - kérdezte apró, csibészes mosollyal, fél szemöldökét felvonva. Sokkal erősebb volt nálam, így esélyem sem volt szabadulni. Aztán eszembe jutott, hogy a gatyámra erősítve ott lóg direkt ilyen esetekre egy rózsaszín gumibot. Hirtelen előkaptam, és megcéloztam Zayn legérzékenyebb pontját. Nem ütöttem nagyot, csak épphogy, de elég volt. Elengedett, kezeit szitkozódva szorította ágyékára. Tekintete azt sugallta: „ezt még megbánod!”.

Nevetve összeszedtem a holmimat, és Mia ottfelejtett cuccait is, aztán otthagytam az öt fiút.

Mia este hatkor ébredt fel, lazán aludt tizenkét órát. Miután felkelt, úgy döntöttünk, ideje vacsorázni.

- Még van két óránk, ráérsz - néztem az órámra, mikor Mia gyorsan állt neki kajálni.

- Egy darabig biztos, hogy vissza nem megyek oda - jelentette ki határozottan.

- Miért?

- Csak - adott „értelmes” választ.

- Rendben - bólintottam. - Mindjárt jövök - intettem a mosdó felé, és az említett irányba indultam. Gyorsan elvégeztem a dolgomat, aztán átadtam a helyem a folyamatosan kopogó... Adamnek. Aki egy újonnan vásárolt, nagyon cuki babarózsaszín pólóban virított. Vagyis, gondolom, új volt, mivel kilógott oldalt a címke.

- Ha végeztél, beszélni szeretnék veled - mondtam, és megálltam a fülke előtt.

Adam hamar végzett. Érdeklődve pillantott rám.

- Szóval... Ugye én és Mia vagyunk az éjjeliőrök...

- Én, szamár, előre - jegyzete meg, ezzel félbeszakítva engem. Csúnyán néztem rá, ugyanis utáltam, ha félbeszakítanak, nagy illetlenségnek tartottam. - Bocs.

- Tehát. Mi vagyunk az éjjeliőrök öt idegesítő ficsúrnál. Mia pihenni szeretne. Ezért ma este eljössz nekem segíteni.

- Persze, szívesen megyek! - bólogatott. Tekintete felcsillant, gondolom, elképzelte maga előtt az öt (számára) szexi fiút.

- Ez nem kérés volt. Kijelentettem, hogy jössz - vigyorogtam rá. - És valami.

- Hallgatlak.

- Van az egyikük, Louis. Louis Tomlinson. Kicsit rá kellene másznod, vagy ilyesmi.

- Rendicsek - bólogatott továbbra is. Akkor, ezt megbeszéltük.

Visszamentem Miához. Unokatestvérem is szerzett kaját, aztán csatlakozott hozzánk.

- Adam segít ma nekem - mutattam a mellettem ülőre. - Amúgy... A gumibotok hasznosak.

- Miért? - nézett értetlenkedve Mia.

- Egy kis ütés, és Zayn Malik  rövid időre elgyengült - kacsintottam. Pislogott párat, aztán, mikor leesett neki a tantusz, felnevetett.

- Arra befizettem volna! - igen, Miának se szíve csücske a srác.

Megvacsoráztunk, majd hazamentünk. Letusoltam, átöltöztem melegebb ruhába, és nyolcig elütöttük az időt. Elraktam a kellő cuccokat, elköszöntem Miától, és vártam a segédemet.

- Késtél - morogtam rá.

- Két perc volt, Amber.

- Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap, kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra. Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét, kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét. Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra, kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár. Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc, kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot. Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc, kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet. Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc, kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián. Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban, mert megoszthatod valakivel, akivel tökéletesen eltöltheted. És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár. A tegnap történelem. A holnap rejtély. A ma ajándék - mondtam el „kissé” hosszú monológomat.

- Lényeg? - ásított Adam.

- Két perc is fontos lehet. Na, menjünk - indultam el a srácok lakhelye felé.

Úgy döntöttem, nem kell ezúttal elbújni. Egyszerűen becsöngettem, és vártam.

- Öhm... Helló. Hát te? - nyitott ajtót meglepődve Liam, menetfelszerelésben. Nagyon úgy tűnt, ki akartak lógni.

- Valószínűleg minden este találkozunk, Payne - villantottam rá egy vigyort.

- És hol van Mia? - kérdezte.

- Mia nem jön. Adam jön, aki... - megfordultam, és akkor láttam, hogy legalább tíz méterrel lemaradva liheg. - Ne lazsálj, siess! - kiáltottam, és ráirányítottam a lámpám fényét.

- Ha megvakítasz, azzal csak lassítasz! - szólt vissza, de gyorsabb tempóra kapcsolt. - Ó, hellóka - igazgatta meg tüskehaját, „csábosan” vigyorogva Liamre. Payne két barna szeme kikerekedett, hol rám, hol rokonomra pillantott.

- Adam, ő nem Louis. Louis a csíkos pólós - súgtam a fiú fülébe.

- Tudom - bólintott. Ja, oké.

- Akkor, esetleg bejöttök? - állt félre Liam. Bólintottunk, és bementünk.

- Az Louis - intettem fejemmel a kék szemű felé. Adam bólintott, aztán akcióba is lendült. Leült a kanapéra, szorosan Louis mellé, ezzel arrébb taszította Harryt, aki összeráncolt szemöldökkel bámulta Adam hátát.

A „terv” sikeres volt: Adam annyira rámászott Louisra, hogy szegény már szabályosan félt tőle. Szegény, haha. Jó vicc, nem sajnáltam.